2

Ma láttam egyet!
Nem is emlékszem, mikor láttam hozzá hasonlót utoljára… Talán több is, mint száz éve…
Hihetetlen, hogy időről-időre felbukkannak…
Vannak azok a makacs lelkek, aki nem akarják elfogadni a feléjük nyújtott kezem. Mindig megmosolyogtat, mennyire megnehezítik a saját dolgukat, pedig tudják, - tudniuk kell! - hogy ha nem jönnek, akkor is kiemelem őket! Az érintésem épp úgy elég hozzá akkor is, ha ellenállnak. Nem kell a beleegyezésük…
És vannak azok, akiket olyan szorosan kötnek ide a fonalaik, hogy ha nem vigyázok, megrekednek a két világ közt. Hihetetlen, de volt, aki rejtegette ezt a szálat! Milyen nehéz aztán megtalálni egy ilyen lelket, és jobb belátásra bírni, mennyi elpocsékolt idő, és energia! Pedig ha tudná, mit veszít azzal, hogy itt ragad!
Nos, épp egy ilyen duplán nehéz esettel volt dolgom, amikor megláttam!
Ott állt, és engem figyelt!
Jó, talán nem figyelt, talán csak tette a dolgát, élte a mindennapjait, de érzett engem, és én éreztem Őt!
Abban a pillanatban, amikor elvágtam az utolsó fonalat is, odarohant. Sok másikkal együtt, de Ő… Ő kiviláglott közülük! Azt hiszem, azt akarta, hogy visszahelyezzem a lelket… de végül nem kért meg rá. Az óta is azon gondolkodom, mit tettem volna, ha megteszi. Ha rám néz, és megkér…
Rég nem beszéltem eggyel sem Közülük.
Szerintem még összefutunk a közeljövőben!