7

- Nem kártyázom veled, mert mindig csalsz!
Ja, és vigyorog is… állandóan. Bosszantó.
Ilyen, ha valakinek húga van. Idegesítő…
- Nem csaltam a múltkor sem! Te viszont átvertél!
Még hogy ÉN?!
- Arról csak te tehetsz, hogy nem számoltál a következményekkel! Mondjuk nekem sem kellett volna veled leülnöm játszani, mert nem az első eset, hogy bajt hozol a fejemre…
- Mondhattad volna…
- Mit? Hogy akinek az életéért játszol, az robbantja ki a háborút? Hogy milliók kerülnek hozzám, és felesleges plusz munkát csinálsz, mert meg akarsz menteni  valakit, akit érdekesnek találsz, pedig közeleg az ideje?! Én voltam a hülye, hogy hagytam magam belerángatni az alkuba… De te… te sosem gondolkodtál előre, igaz? Hihetetlen! Ha az emberek tudnák, mennyire csak a pillanatnak élsz?!
Megint vigyorog… hihetetlen még rendesen leteremteni sem lehet, mert nincs rá semmilyen hatással…
Jó, tudom, hogy mennyi idővel, és mennyi lélekkel ezelőtt volt, de azért a plusz munkáért még mindig morcos vagyok! Nem beszélve arról, hogy nem nyerhetett volna, ha nem csal! De mindig ezt csinálja! Azt hiszi, minden csak játék! Mikor nő már fel?!
- Legyen sakk? Abban nem lehet csalni…
Bár ahogy őt ismerem, még erre is képes lenne…
De tényleg, miért nem tanul a hibáiból?
Na, valahogy így kezdődött cirka öt éve… a parti már jó ideje áll, és nem halad. Szerinte ez az öregek játéka… Lassú, és unalmas.
Nem is értem! Mintha épp az Időnek nem lenne elég ideje?!